Comói Teatro Sociale: története, nézőtere és látogatások

A város által akart színház (1807–1813)

1807-ben megkezdődtek a tárgyalások a Torre Rotonda kastély, egy tizenharmadik századi erődítmény területének megvásárlásáról, azzal a szándékkal, hogy ott felépítsék az „Új Nagy Comói Színházat”. A kezdeményező Giampietro Porro gróf, a város podestàja volt, akit Alessandro Volta, a városi tanács akkori elnöke támogatott: ez a részlet összeköti a színházat a tudós emlékével, amelyről az Alessandro Volta és az emlékezet helyei Comóban oldal szól.

A munkálatok 1811-ben indultak Giuseppe Cusi építész terve alapján; a Lombardia Beni Culturali ismertetője az 1811–1813-as éveket adja meg az építésre. A függöny először 1813. augusztus 28-án este emelkedett fel, Antonio Fonseca Portugal „Adriano in Siria” és Giuseppe Mosca „I pretendenti delusi” című művével. Ez volt Giuseppe Verdi és Richard Wagner születési éve, egybeesés, amelyet a színház gyakran idéz saját történetében.

Az épület tulajdonjoga még mindig a Páholytulajdonosok Társaságát (Società dei Palchettisti) illeti, a páholyok tulajdonosait, míg a művészeti tevékenységet az AsLiCo végzi.

Az olasz stílusú nézőtér: páholyok, boltozat és fény

A nézőtér csellótest alakú, faszerkezetű. Az ülések öt soron oszlanak el: három sor adja otthont a 72 magántulajdonú páholynak és a királyi páholynak, kettő karzat. A Lombardia Régió turisztikai portálja összesen 999 ülőhelyet ad meg. A patkó alakú alaprajz a színpadnyílás felé szűkül: a színház az ókori görög színház szigorú továbbfejlesztéseként írja le.

A történeti függöny Alessandro Sanquirico műve, és Idősebb Plinius halálát ábrázolja a Kr. u. 79-es Vezúv-kitörés során, utalva a Comóhoz kötődő ókori személyiségek leghíresebbjére.

A boltozat mai díszítése, a Múzsákkal, akik az Olümposzról leszállnak, hogy megkoronázzák a művészeket, Eleuterio Paglianónak köszönhető, Gaetano Spelluzzi terve alapján. Az 1855-ös munkálatok során készült, Leopoldo Rospini vezetésével, amelyek 38 páholyt és egy ötödik sort adtak hozzá: ennek megépítéséhez az épületet fel kellett magasítani, és elveszett az 1813-as eredeti boltozat, amelyet Alessandro Fiorinak tulajdonítanak, Vittorio Alfieri költő megkoronázásával.

A világítás is mesél az idő múlásáról: 1864-ben a gáz teljesen felváltotta a gyertyákat, az elektromos világítás pedig 1899-ben érkezett, Volta elemének felfedezése századik évfordulója alkalmából. A társalgó termei között található a Sala Bianca empire stílusú bútorokkal, boltozati stukkókkal, nagy csillárokkal és idilli, valamint görög-római kozmogóniához kapcsolódó témájú freskókkal.

Művészek, ősbemutatók és a „Piccola Scala” becenév

A színház vendégei között említi Niccolò Paganinit, aki 1823-ban játszott ott, és Franz Lisztet 1837-ben. Az év december 24-én született Comóban Cosima, Liszt és Marie d’Agoult lánya, aki Wagner feleségévé vált. 1911-ben Franz Lehár a Sociale-t választotta a „Cigányszerelem” olaszországi bemutatójához. A hivatalos történeti oldalon hosszú énekes- és karmesterlisták is szerepelnek, Arturo Toscanini-től Riccardo Mutiig.

1943-ban, amikor a bombázások használhatatlanná tették a milánói Teatro alla Scalát, a Sociale adott otthont a Scalának: innen a „Piccola Scala” becenév, amelyet a város is említ.

Bezárás, restaurálások és az Aréna visszatérése

1984-ben a színház bezárt, hogy megfeleljen a biztonsági előírásoknak. A Páholytulajdonosok Társasága vállalta az összes költséget, és a színház 1988. október 23-án nyílt újra. Egy 2005-ös programmegállapodás, amelyet a Páholytulajdonosok, az AsLiCo, a Lombardia Régió, a város és a tartomány írt alá, új beavatkozásokat indított el a stukkókon, a boltozaton, a színpadon, majd a nézőtéri székeken.

2013-ban lebontották a harmincas évek már elhagyott díszlettornyát, és helyreállították a hátsó homlokzatot. Az Aréna, amelyet a hatvanas évekig szabadtéri előadásokra használtak, 2013 júniusában tért vissza a városhoz a „200.Com Carmina Burana”-val. A nyári hónapokban otthont ad a Festival Como Città della Musica-nak, amely 2008 óta működik; az év többi részében a Parcheggio Arena.

A színház ma

A Sociale évente több mint 300 napon át nyitva van. 2002. január 1-jétől az előadások és a teljes színházi tevékenység irányítását az AsLiCo végzi; a színház része az OperaLombardia körnek, és produkciós színház is. A képzési projektek közül a színház az Opera Educationt említi, az 1996-ban született „Opera domani”-val, és a Fiatal Operaénekesek Versenyét, amely 2019-ben a hetvenedik kiadásához érkezett. A teljes programot, az időpontokat és a jegyeket a színház a saját weboldalán teszi közzé.

Vezetett látogatások, jegypénztár és akadálymentesség

• „Libiamo, libiamo ne’ lieti calici” vezetett látogatás: körülbelül 45 percig tart (a jegyoldal 45–60 percet jelez), olasz és angol nyelven, foglalás nélkül, a helyek elfogytáig. A kezdés előtt a jegypénztárnál kell jelentkezni: a látogatási oldal 10:30-tól jelzi, a jegyoldal 30 perccel korábban. Ára: 8 € személyenként, 15 € párosan, 5 € a harmadik jegytől és 18 év alattiaknak; fakultatív aperitif 5 € a színház éttermében.
• Útvonal: előcsarnok, Sala Pasta, főterem, páholysorok és karzatok, Sala Pittori, majd színpad, öltözők, ruhatár, Sala Canonica, színpad alatti tér és Aréna. Az útvonal a színház tevékenységei függvényében változhat.
• Naptár és csoportok: az időpontok a színház naptárában közzétettek. Legalább 15 fős szervezett csoportok számára előzetes foglalással külön látogatások vannak tervezve.
• Jegypénztár: Piazza Verdi 1. Kedden és csütörtökön 10:00–14:00; szerdán és pénteken 16:00–19:00; szombaton 10:00–15:00. Telefon +39 031 270170 (infóvonal keddtől péntekig, 14:30–16:00). A jegypénztár minden előadás előtt 90 perccel is kinyit, és az előadás kezdete után 15 percig nyitva marad, csak az adott előadásra.
• Cím: a színház a Via Bellini 3. címet adja meg székhelyként, a jegypénztárhoz pedig a Piazza Verdi 1. címet.
• Akadálymentesség: információért írjon az accessibilita@aslico.org címre. A hivatalos jegyoldal kedvezményeket, a kerekesszékkel közlekedők számára pedig ingyenességet irányoz elő: a feltételeket a vásárláskor erősítse meg.

A Parcheggio Arenától gyalog

A Parcheggio Arenától (Via Bellini 21) a Piazza Verdi jegypénztárához körülbelül 250 méter: a Via Bellinit kell követni a dóm mögött nyíló térig. Nyugodt tempóban 3–4 percet számolnak. Becslés: az OpenStreetMap-adatokon alapuló gyalogos útvonal a Via Bellini-i Arénától, nyugodt tempóban (körülbelül 80 méter percenként), megállások nélkül, jelzőlámpák vagy sorok figyelembevétele nélkül. Nem hivatalos adat.

Aki vonattal érkezik, a Como Lago állomás körülbelül 200 méterre van a színháztól, a Como San Giovanni pedig körülbelül egy kilométerre (gyalog körülbelül 10 perc), a színház jelzései szerint. A történelmi központ és a Piazza Verdi a „Città Murata” ZTL-hez és a város gyalogos területeihez tartozik: az autóval való behajtáshoz lásd a Megközelítés oldalt és a város ZTL-ről szóló oldalát.

Egy épület magántulajdon és közérdek között

A Sociale olvasásához érdemes több tulajdonossal és több funkcióval rendelkező épületként tekinteni rá. A Lombardia Beni Culturali ismertetője vegyes, állami és magántulajdonként sorolja be: 72 páholy a Páholytulajdonosok Társaságában egyesült magánszemélyek tulajdona, míg a művészeti irányítást 2002 óta az AsLiCo végzi. A restaurálások is e kettős természetről mesélnek: 1984–1988-ban a Páholytulajdonosok egyedül viselték az újranyitás költségeit, 2005-ben viszont a programmegállapodás állami szerveket és egyesületeket vont be. Az Aréna, amely évtizedekig kert, szabadtéri mozi, majd nagy szabadtéri színház volt, ma a nyári fesztivál és a parkoló közös tere.

A látogató számára az eredmény egy olyan hely, amely nem merül ki a Piazza Verdi neoklasszicista homlokzatában: a látogatás lehetővé teszi, hogy az előcsarnokból a nézőtérre, a páholyokból a színpadra, végül az Arénába jusson, vagyis átszelje azt a három dimenziót – a polgári, a művészi és a városi –, amelyek évszázadokon át építették a színházat.